A crowdfunding, azaz a közösségi finanszírozás ereje hatalmas. De mennyire? Annyira, hogy Zack „Danger” Brown a Kickstarteren kért fejenként 10 dollárnyi segítséget a felhasználóktól projektjéhez, ami első krumplisalátája elkészítése volt. Egy héttel és több mint 330 ezer megosztással később Brown krumplisalátája több mint 40 000 dollárnyi felajánlást kapott. Viccesnek tartja? Sokan így gondolják. Mások viszont úgy gondolják, hogy Zack Brown krumplisalátája kitűnő betekintést nyújt a „Dolgok Interneteként” („Internet of Things”, azaz „IoT”) emlegetett jelenség jövőjébe.
A közösségi finanszírozás lényegében nem más, mint érzelmi kötődés egy termékhez vagy egy személyhez. A beruházókat nem feltétlenül a startup életképessége, eredménykimutatása, szállítási lánca vagy fő befektetői győzik meg, hanem az, hogy érdekes projektről van-e szó, legyen az egy nyári köret vagy egy csatlakoztatható eszköz. Ezért van az, hogy a közösségi finanszírozás keretében zajló befektetői tevékenység bizonyos tekintetben előrevetíti a technológia jövőjét. Egy-két aktuális tendencia alapján vannak olyan (nem élelmiszeripari) mozgalmak, amelyek gyorsan terjednek.
Először is ott a „Vajon hova tettem?” mozgalom. Például én, sok más társamhoz hasonlóan, rendszeresen keresem a dolgaimat – gyakran a lehető legrosszabb pillanatban veszítek el valamit. Általában akkor, amikor összesen két percem van beérni és elkezdeni az órát egy csapat bezsongott 3 évessel... és akkor kiderül, hogy eltűnt a kulcsom. Úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül, mivel az elveszett dolgok megtalálásához nyújtott segítség mára dinamikusan fejlődő iparág lett. Több vállalat – Tile, TrackR, XY, Findster, iFind – kifejlesztette saját „követési” technikáját, hogy a felhasználó többé ne veszítse el a kulcsát, bőröndjét, pénztárcáját, telefonját, kutyáját vagy macskáját... legalábbis ne túl hosszú időre. Ezek a termékek követik a dolgainkat, és különböző módszerekkel jelzik, hogy hol találhatók. Néhány már kifejezetten népszerű (a Tile például 2 millió dollárt gyűjtött össze a befektetőktől).
A másik a „Nem találok valamit, mert lemerült az akkumulátor” mozgalom. Legion Meter, Go Plug Bags, CHARGEKEY, Umbrella USB, SPOR, Gokey, Fuelbox, XS Powercard – ők a főbb szereplők az egyre zsúfoltabb ágazatban. Ez a mozgalom egy különös párosítás – az okostelefon-alkalmazásoktól való egyre erősebb függés és a gyorsan lemerülő akkumulátorok kombinációjának – eredménye. A problémához eltérő módokon közelítenek (gyorstöltő, táskába épített töltő, bankkártya formájú töltő, napelemes töltő stb.). Mivel a kezdeményezéshez több mint 2 millió dollár gyűlt össze, ideje volna, hogy a hagyományos akkumulátortechnológia fejlődésnek induljon – amilyen gyorsan csak lehet.
És végül ott van a „Mi van ebben?” mozgalom. Ez a terület még gyerekcipőben jár, de nagy valószínűséggel fontos szerepet fog játszani az életünkben. Az egyik szereplő, a Tellspec már 380 000 dollárt gyűjtött össze. Bár a témában született termékek különböző variációkban elérhetők, a lényeg ugyanaz: elemzik és azonosítják az ételekben, az italokban és a környezetben található anyagokat. Életveszélyes ételallergiáktól szenvedő gyermek anyukájaként engem főként ezek a kezdeményezések érdekelnek: az egyik alkalmazással meghatározható, hogy egy-egy étel milyen allergéneket tartalmaz. Azt is képesek megmondani, hogy található-e növényvédő szer az almán, vagy hány kalóriát tartalmaz a burgonyaszirom.
Az internetet elárasztó crowdfunding befektetők rengeteget beszélnek arról, mit szeretnének és mihez kívánnak csatlakozni, és cserébe némi betekintést kaphatunk az IoT jövőjébe is.
De most, ha megbocsátanak, dolgom van – tökéletesítenem kell a krumplisalátám receptjét.